Tízpontos baleset-megelőzési kiskáté

Nemrég beszélgettem egy sráccal, aki elment mászni még ősszel, néhány haverjával. Az út nem volt nehéz, és mindenkinek volt annyi tapasztalata már, hogy könnyed és élvezetes nap legyen a dologból. Most, amikor beszélgettünk, elmesélte, hogy olyan apróságokat csesztek el, amik akkor jobbára fel sem tűntek nekik, így történt, hogy alig kezdtek el mászni, még nem is voltak kellemetlen magasságban, amikor esett egyet. Azóta (több mint fél éve!) otthon lábadozik, magántanulóként.

Akkor tehát a tíz pont (+1)

1) Fogalmazz pontosan. A rossz kommunikáció az egyik leggyakoribb oka a mászóbaleseteknek. „Kösd le!”, „Kész?” és „OK!” nem mindig hatásos parancsok. Egy félreértelmezett jelzés gyakran rosszabb, mintha nem is beszélnétek. Használjatok mindenki által megszokott szavakat és jelzéseket, és a mászás előtt győződjetek meg róla, hogy ezek mindenki számára ugyan azt jelentik.

2) Ki szokott közületek elsősegélycsomagot hordani magával mászáshoz? Ugye. Persze évekig nincs is rá szükség. Heti háromszor-négyszer kimegyünk a Francia-bányába, vagy a Kecske-hegyre, és ugyan minek még az is a táskába, hogy foglalja a helyet? Ez akár igaz is lehetne, de az elsősegély csomag olyan dolog, hogy csak kétévente egyszer van rá szükség, de akkor nagyon.

3) Emellett azon is érdemes elgondolkodni, hogy milyen felszerelés szükséges a mászáshoz. Emlékszem, amikor először voltam az Oszolyon, még kötelünk sem volt. Nem ajánlanám a mostani kezdőknek. Fontos, hogy elég hosszú-e a kötél, milyen öreg, mennyit bír még, stb. Ha egy esésben elszakad, az igen kellemetlen tud lenni. Figyelj arra is, hogy hol veszed a cuccot. A Tesco-ban is lehet karabínert kapni, és sokkal olcsóbb, mint a Mountex, de valamiért huncut kínai kezek ráírták, hogy: not for climbing.

4) Hosszabb mászásoknál (több kötélhossz) legyen nálad egy kis lámpa (ha lehet fejlámpa). Adott esetben ez lehet a különbség egy alkalmi éjjeli séta és az utolsó séta között. Nem tudhatod, hogy meg fog-e akadályozni valami abban, hogy még sötétedés előtt visszaérj a kocsidhoz/sátradhoz. A hirtelen megváltozó időjárás, ami megállásra kényszerít, vagy akár egy egyszerű emberi hiba. Nem kell örökké háromnapi hidegélelmet tartanod magadnál, de egy-egy apróság segít, ha bekövetkezik a legrosszabb.

5) De ha már itt tartunk, akkor: kaja. Tudnod kell, hogy bár frankó gyerek vagy, három napnál többet nem bírsz ki folyadék nélkül, amit az időjárás jelentősen befolyásolhat. (Értsd: nem ugyan ez az érték, ha a sziklafalon, ahol beakadtál, állandó negyven fok van.) És bár élelem nélkül ennél többet is kibírsz, a koplalás erősen csökkenti az energiáidat és így az esélyedet is, vészhelyzetben. Nyilván a sok energiát tartalmazó, tartós (negyven fokon a parizer fél nap alatt elszublimál), és könnyen szállítható étel a legalkalmasabb. Egy szelet csokit, műzlit, akár némi szőlőcukrot még a falra is felvihetsz magaddal. Jót tesz a kifáradt izmoknak.

6) Beszéljétek meg az ereszkedés stratégiáját, mielőtt elkezdenétek mászni. Az megy elől, akiben megbízol, és aki megfelelően be tudja magát kötni az út tetején, hogy biztosítson? Ő az, akinek megvan mindehhez a képzettsége/gyakorlata? Ezeket nem jó akkor megbeszélni, amikor már fönt van, és esetleg kiabálva tanácsokat adni neki.

7) Gondolj bele, hogy a falon, nehéz helyzetben mi akadályozhat. Beakadhat a ruhád, ha túl laza, vagy akár a hajad. Bármi, ami lóg, lifeg. Ezeket érdemes betűrni, összekötni, miegymás. Ereszkedés közben fennakadni, nem a legkellemesebb élmény.

8) Kövesd a gyártók utasításait. Ezeknél néha úgy tűnik, mintha agyhalottnak gondolnának, de sokszor abból van a gond-probléma, hogy feledékenyek vagyunk, vagy teljesen figyelmen kívül hagyunk bizonyos használati utasításokat, figyelmeztetéseket.

9) Érdemes figyelned a felszerelésedre. Ha nem viszed magaddal, pakold egybe, rakd biztos helyre, ahol nem éri az eső, nem lopják el, és megtalálod akkor is, ha esetleg sötétben érnél vissza, és/vagy sietősen kéne távoznod.

10) Hordj sisakot. Még akkor is, ha túlkoros szénbányásznak, vagy kezdő sziklamászónak érzed magad benne. Emellett persze kényelmetlen, meg szállítani is macerás. Azonban alig néhány hete egy egyszerű úton azért halt meg valaki, mert leesett, és nem volt rajta sisak. Beverte a tarkóját. De nem kell ilyen messzire menni: éppen velünk történt meg a Francia-bányában, hogy másztunk, amikor érkezett két lelkes amatőr. Az egyikük körbement, hogy ő majd beteszi fent a kötelet. Egyszer csak azt vettük észre, hogy emberfej nagyságú sziklák potyognak a fejünkre. Aki éppen a falon volt, pánikszerűen ereszkedett le. Egy perc alatt mindannyian a falhoz simulva álltunk. Persze nem történt baj, de ez itt a mázli esete. Egy ilyen kő néhány méterről leejtve komoly sérülést okoz. Húsz méterről már minden akadály nélkül halad keresztül a koponyádon. Tehát akár te esel, akár rád esik valami, a sisak igencsak hasznos a túléléshez.

+1) Gyakran ismételgetett tanács, de ritkán tartjuk be, és sok balesetben okozott már végzetes következményeket: legyen valaki, aki tudja, hogy hova mentek, és kb. mikor szándékoztok visszajönni. Nagyon sok oka lehet annak, hogy nem mondod el senkinek (elfelejted, és egyébként is semmi közük hozzá, meg aztán a magyarázkodás, hogy hétköznap megyünk mászni, amikor persze egyetem van, szóval sok minden), de igen veszélyes, ha senki nem tud rólatok, aki esetleg értesítheti a szakembereket, ha már aggodalomra van ok. Természetesen ma már mindenkinél van mobil, de vannak esetek, amikor azokat sem tudjuk használni (pl. meglepő módon nem mindenhol van térerő).

Nemsokára elindul egy rovat itt a sziklamaszas.com -on, ahol mászóbaleseteket írunk meg, hogy okuljunk. Azonban jó lenne, ha inkább a megelőzéssel foglalkoznánk annyit, mint az utólagos konzekvenciákkal.